Annyiszor elhatároztam már, hogy gondosan fogom nevelgetni a szobanövényeimet... Ám rá kellett jönnöm, hogy ami nem megy, azt nem szabad erőltetni. De mégis milyen otthon az, ahol nincs zöld?!

A történet igazán itt kezdődik, az aszálytűrő növényeknél, amik nem igénylik, hogy kétnaponta öntözgessem őket és jól elvannak becézgetés nélkül is. Ettől a reménytől vezérelve ma beköltöztettem egy helyes kis pozsgás családot az otthonomba, fedélt adtam a fejük fölé, és úgy háromhetente, ígérem, vizet is kapnak tőlem. Cserébe csak annyit kérek, hogy maradjanak életben. A szándékom olyan komoly, hogy nem használt gyertyatartót, kelyhet, poharakat (sőt, két vadiújat is) kicsinosítottam az érkezésükre. Annyira cukik lettek, hogy megmutatom őket Nektek, így szoríthattok Ti is a túlélésükért! ♥

Az első, amit befogtam ültetvényes célokra, egy használaton kívüli gyertyatartó volt. Kipattintottam belőle a mécsesaljakat, és expressz ragasztóval rögzítettem az üvegfalakat. A kaktuszok kaktuszföldet, a többiek általános virágföldet kaptak, ezeket szépen belekanalaztam a tartókba, és elültettem bennük a kis bökdösőket. Eltávolítottam a melléhullott virágföldet, végül az üveg és az azt körülvevő perem közti rést fehér dekorkaviccsal megtöltöttem. Sokkal jobban tetszik így, mint eredeti funkciójában.

A többi növénykét mindenféle üvegbe helyeztem (fagyikehely, borospohár, keverőtál stb.). Ennél a verziónál dekorkavicsot, fenyőkérget és virágföldet rétegeztem egymásra, hogy mutatósabbak legyenek.

Az összeültetett párosnál őszintén remélem, nem lesznek területi harcok, nem örülnék ugyanis, ha bűnügyi helyszínné válna az otthonteremtő projektem egyik legszebb eleme.

Ha ilyesmire vetemednétek Ti is, mindenképpen javaslom a kesztyű használatát, mert nagyon alattomosak tudnak lenni a kaktuszok. Ne dőljetek be az ártatlan kinézetüknek, igenis bántani fognak! (Tapasztalat.)

Nektek hogy tetszenek az új családtagok? Tartotok otthon pozsgásokat?

Julcsi