Egy ideje nem tartunk otthon mindennap péksüteményt, így azóta a kenyértartóm funkcióját vesztette, és csak foglalja a helyet üresen. E méltatlan állapot megszüntetésére tett kísérletem első felvonását láthatjátok a mai bejegyzésben. Nézzétek meg, mi készült a tolótető léceiből!

A munkát a kenyértartó szétszerelésével kezdtem. A tolótetőt hátulról összefogó vásznat tapétakéssel felvágtam a lécek mentén, majd addig forgattam a már szabadon csúszkáló elemeket, míg ki nem bújtak a sínből. A nehezén itt túl is voltam. Ezután letéptem a maradék vászondarabokat és alaposan megcsi-szoltam a fát, eltávolítva a ragasztómaradékot és az egyenetlenségeket.

Fehér és kétféle szürke árnyalatú hobbifestékkel lefestettem a léceket két rétegben, majd száradás után visszacsiszoltam a koptatott hatás érdekében. Egy vékony falemezt átkentem ragasztóval, és erre erősítettem a léceket. Ezután kiválasztottam néhány random konyhai feliratot, amiket transzfertechnikával átvittem a felületre. A tartósság érdekében a teljes felületet lelakkoztam, miután megszáradt a transzferált felirat is. A szabadon hagyott részre parafakorongokat ragasztottam, amelyre rajzszeg segítségével kis emlékeztető cetliket (vagy romantikus üzeneteket♥) lehet feltűzni, így nem csupán dekoráció lett a faliképből, hanem praktikus memotáblaként is használható. Befejezésként egy fém akasztót rögzítettem a tábla tetejére.

A kenyértartó alsó részének felújítása még folyamatban van, hiszen az nagyobb munka, de amint elkészül, arról is láthattok bejegyzést. Remélem, tetszett Nektek! Ne hagyjátok elkallódni nem használt tárgyaitokat, alkossatok belőlük újakat!

Szeretettel,

Julcsi